A Texánok autoszex tulajdonsága megkérdőjelezhetetlen. (Bertrand Lorne)

A Texanok autoszex tulajdonsága megkérdőjelezhetetlen.

A kedvenc galambfajtánkra vonatkozó stadard kimondja, hogy ennek a fajtának tisztának kell lennie a faded gén (fakított mosott gén) vonatkozásában.
Míg a hímek duplán hordozói a génnek, és többé-kevésbé fehérek, addig a tojók, akik csak egy gént tartalmaznak, megtartják színes tollazatukat.
1. A „vörös recesszív”- nek nevezett egyedeknél ez az eltérés csak árnyalatnyi, a hímeket lazacszínűnek, míg a tojókat téglaszínűnek (vörösnek) nevezzük.
Néhány évvel ezelőtt, rosszul definiált színű egyedek jelentek meg a kiállítási ketrecekben, ezzel megkérdőjelezve a fajtánk elsődleges jellegzetességét, nevezetesen azt, hogy a galambjaink nemét első pillantásra meg lehet állapítani, a tolluk színének segítségével.

Elvégeztem egy kísérletet a saját tenyészetemben, aminek a tapasztalatait most megpróbálom megosztani.
Mikor elkezdtem Texánokat tenyészteni, nagyon tetszettek nekem az egész testen spriccelt hímek, be is szereztem néhányat, de mint sok más tenyésztő, rájöttem, hogy nem feltétlenül jó az ilyen módon pigmentált fiatalok alkalmazása.
Kedvezőbb megoldásnak tűnt a spriccelt gént hordozó tojók használata, „beltenyésztéses” párosítással, így sikerült egy törzset kitenyésztenem, ahol a spriccelt hímek aránya átlagos volt (inkább feketében de néha kékben)
Tavaly, kicsit több mint 10 év beltenyésztés után ennek a törzsnek egy fekete – fehér spriccelt egyede látta meg a napvilágot, de az előzőekkel ellentétben ez egy (babos-foltos) tojó volt (fotó1)
2012-ben ennek a galambnak a szülei, akik egy párban maradtak, újabb 3 hasonló tojónak adtak életet. Nem tudom genetikailag megmagyarázni, hogyan jött létre ez az eredmény, de az biztos, hogy a spriccelt (vagy farfaletto, ahogy az olaszok mondják) fekete-fehér hímeket túlságosan előnyben részesítve, a Faded gén elvesztette intenzitását és nem jelent meg teljes mértékben.
A lenti képen (2) jól megfigyelhető egy spriccelt hím (balra) és tojó, ahol már látszik, hogy ilyenkor nehéz a galambok nemét első ránézésre megállapítani.

Ezt a tojót mindenképpen kizárnánk a versenyből, de nem kérdőjelezhetjük meg a spriccelt hímek jelenlétét, ugyanúgy, mint a szenes hímekét. Ennél a fajtánál feltétlenül meg kell tartanunk a hamvas árnyalatot a fehér alapon. Arról van szó, hogy léteznek egyenletesen szürke színű hímek( nálunk indigónak nevezik), ahol egy darab fehér toll sem jelenik meg, és könnyen összekeverhetőek az azonos színű tojókkal (ld. 3. fotó)

A 3. fotón látható 2 egyed is az én szaporulatomhoz tartozik. Ebben az évben a tojót (jobbra) párosítottam az egyik legjobb hímemmel, akik olyan utódot adtak, amely megfelel a Texantól elvárt autoszex tulajdonságnak.
Nem ez történt a hím esetében, amit egy kék szalagos tojóval tettem össze. Ettől a pártól többé-kevésbé színes hímek jelentek meg, szalagos szárnyakkal. A tojóik klasszikus színűek voltak (fekete és kék szalagos).

Mindig ugyanaz a probléma, a nemek felismerhetősége. Itt fent látható két egyed, akik jól prezentálják ezt a zűrzavart . (fotó 4) A tojó (balra) egy halvány, vörös szalagos nagyon világos galamb, levendula színben, a hím szárnyszalagos, alig különbözik tőle

Azt gondolom a leírt példák eléggé érthetőek. Javaslatom tehát, hogy a következő klub összejövetelünkön szabályozzuk azt, hogy elfogadjuk-e vagy sem bizonyos színek alkalmazását, amelyek megkérdőjelezik a Texanok nemének azonosítását.
Nick Vlasek (USA), akivel volt alkalmam megvitatni ezt a témát, világosan kifejtette, hogy „minden rosszul definiált színű egyed, bizonyosan Texan, de nem Autosex Texan.”

Powered by WordPress | Designed by: free WP themes | Thanks to hostgator coupon and Windows hosting