MEGEMLÉKEZÉS
A tegnapi nap a délelőtti órákban szomorú hírt közölt Ács Balázs klub elnök. Kun Józsi bácsi, szeretett szakmai irányítónk elhunyt. Balázzsal, ez egyébként mindig tartalmasra kialakulni szokott beszélgetés most kurtára sikeredett, értetlenül hallgattam a szörnyű hírt és annak okait. Közben csak két dolog járt, kattogott a fejemben: Miért? és Hogyan lesz ezután?
Ha azt mondom, hogy nincs pótolhatatlan ember, akkor hazudok. Igen! Józsi bácsi a texán klub életében egy pótolhatatlan ember, elvesztésével nagyon nagy űrt hagyott maga után! Józsi Bácsi mint emberileg, mint szakmailag a Magyar Texán Fajtaklub kiemelkedő tagja, szakmai irányítója és bírálója volt. A mindig nyugodt, végtelenül szerény, mindenben önzetlenül segítőkész ember mind a klub szakmai irányítását, mind a klub rendezvényein a rábízott bírálói és vezető bírálói feladatait a tőle megszokott alapossággal látta el. A klubrendezvények, szakmai napok alkalmával felkészülten, valamint a tenyésztés jelenlegi állapotának hiányaira rámutató előadással készült. Az országos és klubkiállításokon kívül területi kiállításokat is látogatott, nagy meglepetésemre 2015-ben a V-33 egyesület kiállításán is megjelent. Nem tisztem a szakmai munkásságát papírra vetni, nem is teszem, egy pár sorban azért megemlékeznék öreg barátomról, tanítómról, kollégámról.
Pontosan nem emlékszem, hogy mióta ismerem Józsi bácsit, nekem úgy tűnik, mintha mindig is ismertem volna. Mondain galambokat tartottam 2000 körül, minden évben meglátogattuk barátaimmal a Kerekegyházi kiállítást. Ott ismertem meg Józsi bácsit. A beszélgetésekből később vásárlás lett. Az első tőle származó texán galambjaimhoz 2007-ben jutottam hozzá. A megbeszéltek szerint a Keleti pályaudvaron találkoztunk, elvitt a lakására, a galambdúcban sok információhoz jutottam a fajta, valamint a fajtaklubot illetően, majd a vásárlást követően visszavitt a Keletibe. Kérdésemre, hogy mivel tartozok a „fuvarért”, azt válaszolta: „Pista! Ez nekem nem kenyérre kell. „ Következő évben Balogh Pista barátommal látogattuk meg, a forgatókönyv ugyanaz volt. Keleti-lakás- Keleti. A látogatás során beszélt a tenyésztés fortélyairól, különböző általa alkalmazott tenyésztési eljárásokról. Beszélt a színekről, (ott láttam először indigó hímet, az állományom indigó egyedeinek felmenői is tőle származtak), valamint már akkor tudta az elkövetkező évek, évtized tenyésztési irányát. Józsi bácsi már 2008-ban törekedett a standard súlyhatár betartására, francia galambokat párosított a sajátjaival! Az elkövetkezendő időben is tartottuk a kapcsolatot, bár jobbára csak a Kerekegyháza kiállításán, vagy a börzén futottunk össze.
2013-ban, a texán fajtaklubba belépésem során nagy örömmel fogadott a tagtársak között. A klub rendezvények, taggyűlések, szakmai napok alkalmával derült ki igazán számomra nyílt, egyenes jelleme és hatalmas szaktudása. Ezeknek az általa tartott előadásoknak is köszönhető nagymértékben a hazai állomány fejlődése. Kitért az éppen aktuális, az állományt érintő javítandó feladatokra, valamint a fajta leírásának értelmezésére.
2016-ban a sikeres bírálói vizsgát tettem. A bírálói tanfolyam ideje alatt két alkalommal végeztem jegyzői feladatokat a klub kiállítások során, Dabason és Kerekegyházán. Mindkét alkalommal Józsi bácsi volt a „mentorom”. A rám osztott feladatokban hagyott kibontakozni, majd átbeszéltük a bírálatot. Sőt, még az általa bírált állomány egyedei közül is kikérte a véleményem egyes egyedek bírálatánál.
Az utóbbi évben voltak előjelei a betegségének, kicsit megfáradt, kicsit elgondolkodó, de a tőle elvárt feladatot mindig teljesítette.
Sokszor beszéltem vele telefonon, de úgy érzem nem eleget. Ha bármiben információra volt szükségem a tenyésztés, vagy a standard értelmezése kapcsán Ő mindig készségesen segített.
Utoljára három nappal a halála előtt hívtam. Kérdeztem, hogy jól van-e, kicsit fáradtan azt mondta, hogy jól, a körülményekhez képest. Szóba került az áprilisi Ráckevei Szakmai bizottsági gyűlés, valamint a bírálói továbbképzés. Készült rá. Készült arra, hogy levezesse a szakmai bizottság gyűlését, majd a bírálói továbbképzésen véglegesítsük a bírálói segédletet. Erre sajnos már nem lesz lehetősége.
Ezzel a rövid megemlékezéssel búcsúzom tőled Józsi bácsi, még most is a fülembe cseng, ahogy neveztél: „Bíróka”
Felsőkelecsény, 2017. március 8.
Bíró István
„A Magyar Texán Klubban végzett, a texán fejlődéséért tett kiemelkedő, önzetlen munkája elismeréseként a következő taggyűlésen javaslatot teszek Kun József Emlékére Díj kiadására a texán fajtaklub kiállításán.”
