Csíííz, avagy texánok fotózása
Kedves texán galambot tenyésztő sporttársak!
A következő néhány gondolatot a Facebook közösségi portálon, a „Texan Pioneer Auto-Sexing / Texán galamb tenyésztők” – nevű csoportban, a tagok által megosztott és kommentált fényképek ébresztették bennem és késztettek rá, hogy megpróbáljam a teljesség igénye nélkül összefoglalni nektek, ami ennek kapcsán bennem felmerült. Biztosan többeteknek nem fogok semmi újat mondani, de ha valakinek kicsit is tud segíteni, már megérte leírni.
Egyre modernebb világunk technikai vívmányai már lehetővé teszik számunkra, hogy könnyedén, pillanatok alatt megoszthassunk egymással fényképeket vagy éppen gondolatokat a galambászattal kapcsolatosan is a Facebook- nevű közösségi oldalon. Ez semmibe nem kerül és az egymástól távol lakó galambász társadalom tagjai, telefonálás vagy hosszas utazás nélkül is valamelyest betekintést nyerhetnek a társaik galambdúcaiban zajló életbe, fotókon vizslathatják a tenyésztés eredményeit és körülményeit, megvitathatnak dolgokat. Pici óvatosságra intenék azonban mindenkit, hiszen a fényképek, mint tudjuk nem biztos, hogy úgy adják vissza a kedvenceinket az interneten nézelődő tenyésztőtársaknak, mint azok az életben, valójában kinéznek. A nem kellő pillanatban, nem megfelelő szögből fotózott galambok, tárgyalt esetben texánok képei nem biztos, hogy azt váltják ki a nézőkből, mint amit szerettünk volna kiváltani velük. A feltöltött képek alatt elhangzott vélemények természetesen mindig csak a fotón látható, elkapott pillanat alapján születnek, amely pillanat távol állhat ugyanazon hús-vér egyed, élőben történő kiértékelésének lehetőségétől, illetve a kiértékelés minőségétől, komolyságától. A fotókon természetesen nem minden küllemi tulajdonsága látható egy galambnak. Az elkapott pillanattól függően, egy adott testrész, test tájék, különböző pozíciókat vehet fel, különböző szögből válik láthatóvá, így érthetően különböző megítéléséket, véleményeket kaphat. Bizonyos tulajdonságok kép alapján történő helyes megítélésében kulcsfontosságú szerepet játszhat a galambon az adott testrész pozíciója, tartási szöge. Legalább ennyire fontos, ha nem még fontosabb, magának a fényképezőgépnek, illetve annak lencséjének a helyes, ideális szögben való tartása. A tapasztalat azt mutatja, hogy hiába jó egy galamb életben, hiába rendelkezik részleteiben is standardnak megfelelő, vagy azt megközelítő küllemi tulajdonságokkal, ha nem sikerül elkapni a jó pillanatot, nem adhatjuk vissza a kép nézőinek azt a valóságot, amit mi látunk, ahogy mi látjuk őt otthon, a saját környezetében. Már pedig a jó pillanatot elkapni és abban a pillanatban még a megfelelő szögből is fotózni nagyon nehéz.
Mi az a jó pillanat és mi az a jó szög a gép elkattintásának szempontjából?
Akkor tudjuk minél könnyebben és reálisabban megítélni az egyedet a fotón vagy az életben, ha olyan szögből nézzük, illetve látjuk, mint amilyen szögből maga, a mindenek felett álló standard ábrázolja. A texán galamb részletekbe menően leírt standardjához készült ideálrajzok vizuálisan is megmutatják nekünk, hogyan képzelték el a fajta megalkotói az ideális egyedet. Ez az ideálrajz három különböző szögből mutatja meg nekünk pontos méretekkel és szögekkel, hogy hogyan néz ki egy tökéletes, 100 pontos texán: Profilból (azaz oldalnézetből), szemből, valamint felülnézetből is. Így segít minket, hogy elképzelhessünk lelki szemeink előtt egy háromdimenziós, szuperszögletes texán testet.
A legtöbb információt az oldalról történő ábrázolásból kapjuk, nem csoda hát, ha mi is leginkább oldalnézetből, profilból fotózzuk őket és ezt tartjuk a legfontosabbnak, nem elfelejtve természetesen a másik kettő vizsgálati szöget, illetve rajzot sem. A helyes, profilból történő fotózás során tehát a célkeresztben lévő galamb pont a lapjával áll nekünk, mi pedig pontosan szemben helyezkedünk el vele a kamera lencséjével, körülbelül a galamb szárnypajzs közepének magasságában. Tehát a galamb szárnypajzsának közepét és a lencsét képzeletben összekötő egyenesnek vízszintesnek, vagy lehetőleg ehhez minél közelebb eső szögűnek kell lennie. Nem a szemünkkel kell felvennünk a helyes pozíciót, hanem a fotó masinával. Mivel a fotózás során gyakorlatilag a fényképezőgép lencséje kell, hogy jó szögben lássa a galambot, nem pedig a fotós szeme, így mondhatjuk, hogy a gép lencséje a mi szemünk, ezért úgy kell azt tartanunk, hogy olyan szögből nézzen a galambra, mint amilyen pozícióból a fotót vizsgáló embernek szeretnénk azt megmutatni.
Mikkel növelhetjük a fotóról történő minél helyesebb megítélés lehetőségét?
Nagyon sok féleképpen le lehet fotózni ugyan azt a galambot, és az elkapott pillanattól függően, ami függ az alanytól és a fotóstól is, számtalan féle eredmény születhet, amiből több, egymástól akár nagyon eltérő megítélése születhet tollas barátunknak. Egy igazán jónak mondható fotó elkészítése egy texánról meglehetősen nehéz feladatot állít még egy ebben gyakorlottabb ember elé is, olyannyira, hogy ilyen fotót csak nagyon ritkán látunk. Ami kell a jó fotóhoz: Először is egy standardot minél jobban közelítő, szép texán, pici hozzáértés, idő, türelem és ugye egy kis szerencse is.
Azt hiszem megállapíthatjuk, hogy egy elfogadottan magasabb minőségű egyedről, eredendően nagyobb az esélye annak is, hogy olyan jó fotót készítsünk, ami a lehető legjobban vissza is adja annak valódi magas minőségét. Minél gyengébb minőségű, minél hátrányosabb tulajdonságokkal rendelkezik egy texán, egyenesen arányosan, annál kevesebb az esélye róla olyan fotót készíteni, amin esetleg mégis meggyőző formát mutat.
Még nehezebb a fotós helyzete, ha a galambot kiállítási ketrecben szeretné lencsevégre kapni, megörökíteni. A galambok komfortérzete, viselkedése, emiatt formája és állása ezen eseményeken nagymértékben különbözhet az otthon megszokottól ugyan annál az egyednél. Itt a madarakat óriási stressz éri, és ahogyan erre reagálnak, azt néhány dologgal befolyásolni, javítani tudjuk. A kiállítási ketrecek hátoldalán elhelyezett papír kis biztonságérzetet ad az állatoknak, személy szerint állatjóléti szempontból kötelezővé tenném ezt a bagatellnek látszó dolgot. Ezen kívül, ha megfelelően felkészítettük kedvenceinket a megmérettetésre, szintén csökkenthetjük a nem kívánatos, túlzott sresszt, ami a megítélést, így a bírálatot is nagyban befolyásolja. Ami mindezeken is túl mutat, az már maga a galambok magukban genetikailag hordozott, öröklődött, reakciói a stressz hatásokra, illetve azok mértéke. Ha tehetjük tehát, próbáljunk személyesen elmenni legalább a legfőbb fajtaklub és országos kiállításokra, mert nyilván valóan nem ugyan azt fogjuk látni a ketrecekben saját szemünkkel, mint, azokon a fotókon, amiket egyikünk vagy másikunk legjobb tudása szerint bemutat a rendezvényekről az interneten. Ez a tény még csak egyetlen nyomós ok a sok közül, amik miatt mindig érdemes meglátogatni ezeket a baráti találkozókat, amelyeken a nyitott szemmel és füllel járó ember mindig tanulhat valamit.
Zárásként talán annyit szeretnék még, hogy véleményem szerint a fotókat kis fenntartással kellene kezelni, mert sokszor nem sikerül azt és úgy megmutatni rajtuk, mint amit valójában láttatni, megmutatni szerettünk volna. A gyakorlás, a türelem azonban meghozza a gyümölcsét és ha az állományunk is egyre javul az évek gondos tenyésztői munkája során, akkor nem csak maguk a galambok, hanem a róluk készült fotográfiák is egyre tetszetősebbek lehetnek. A legjobb fotó sem helyettesítheti azonban az élőben történő megcsodálást és a kötetlen beszélgetéseket kedvenc, nagy testű alakgalambunkról, a texánról.
Szerencs, 2016.02.10. Palánkai Ádám
Példaként álljon itt néhány általam szemléltetésnek készített fotó egy saját tenyésztésű fekete tojómról. Nektek melyik képen tetszik? Költői kérdés.
